Magyarország a feltalálók országa, mondhatnánk némi túlzással, hiszen számos fontos találmány fűződik magyar tudósokhoz, kreatív emberekhez. Ha azt mondjuk töltőtoll, szódavízgyártás, robbanásmentes gyufa, Rubik kocka, C-vitamin, telefonközpont vagy éppen hologram, akkor Te sorolod, hogy Bíró László, Jedlik Ányos, Irinyi János, Rubik Ernő, Puskás Tivadar és Gábor Dénes.
A fentiek mind-mind jelentős találmányok, és megálmodóikat, kitalálóikat a mai napig tisztelet övezi. Ám ott vannak azok a névtelen vagy éppen feledés homályába merült emberek, akik találmányukkal szintén beírhatták volna nevüket a történelembe, de már sosem tudjuk meg, ki találta fel például a kereket, pedig óriási hatással volt a társadalmak fejlődésére.
Azonban a sors néha kegyes, és olykor utólag lehull a lepel, így megtudhatjuk, hogy egyes korszakalkotó vagy az életünket jobbá, netán egyszerűbbé tévő ötletek kinek a fejéből pattantak ki.
És itt most kanyarodjunk el egy kicsit napjaink egyik legfontosabb problémája, a klímaváltozás, és egyes állat-, illetve növényfajok kihalása, vagy létszámának gyors csökkenése felé.
A hazai fecskeállomány a milleniumot követően komoly veszteséget szenvedett el, gyakorlatilag az új évezred első tíz évében 50 százalékkal csökkent. Az egyik legnépszerűbb, leggyakoribb madarunk, számos mese, gyermekvers szereplője már egyre kisebb számban üldögélt a vezetékeken, egyre ritkábban lepte el sűrű csapatokban rovarokra (szúnyogokra!) vadászva alkonyatkor a kék eget.
2010 óta hozzávetőleg kétmillió fecske hiányzik hazánkból, s mivel egy fecske egy költési időszak alatt mintegy 1 kg rovart pusztít el, ez azt jelenti, hogy kétmilliónyi repülő bosszúság nem tűnik el a begyükben.
A fecske önmagáért szót emelni nem tud, de szerencsére megtették helyette mások. Egyre többen vannak, akik kommunikálják a társadalom felé, mekkora bajban vannak ezek a hasznos kis madarak. Az ok összetett: klímaváltozás, élőhelyek átalakítása, táplálékbázis csökkenése, a fecskék tömeges elfogása emberi fogyasztás céljából a vonulási útvonalon vagy fészkeik leverése.
Ez utóbbi oka lehet, hogy fészkeik alá, leginkább párkányokra potyog az ürülékük, ami esztétikailag zavaró lehet, míg mások egészségügyi szempontokra hivatkoznak. (Nem árt tudni, hogy a fecske védett madár, fészkük leverését komoly bírság követheti!)
Ahogy szerte az országban, Szolnokon is sokan dolgoznak azért, hogy növeljék a fecskeállományt, a város közepén egykor jelentős molnárfecske-telep volt, mára sajnos ez is elnéptelenedett. Még a 70-es években egy lelkes szolnoki madárbarát fejéből pattant ki az ötlet, hogy a fészkek alá helyezett deszkával fel lehet fogni a lepotyogó ürüléket, és így talán békés egymás mellett élésre lehet sarkallni fecskéket és a lakástulajdonost.
Az 1982-ben kiadott Schmidt Egon: Gyakorlati madárvédelem című könyvben említik az MME szolnoki csoportját, akik ezzel a módszerrel eredményesen védekeztek a fecskék potyogtatása ellen. Innen indult hódító útjára a fészkek alá kihelyezett deszka, alias fecskepelenka, az alapgondolat pedig… mindjárt megtudjuk, kitől ered.
Ez utóbbi információ úgy került a Babafa látókörébe, hogy az MME szolnoki csoportjával egy rendezvényen asztaltársak voltunk és Pálinkás Csabával – a Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyi csoport elnökével – több aktuális témáról beszélgettünk, aki nevet adott a „gyereknek”, azaz lehullt a lepel – mert a fecskepelenkának hála az ürülékük már nem tud ? – így végre közismertté válhat, hoooogy: a fecskepelenka kitalálója a szolnoki Dr. Kádár György, Chernel István-emlékérmes ornitológus!
Egy jószándékú ember, aki már a múlt század második felében sokat tett azért, hogy a fecskék minél háborítatlanabbul élhessenek az emberek mellett. Nem rajta múlt, hogy nem így lett, de hátha az elmúlt évek elszánt próbálkozásainak meglesz az eredménye, és újra ezrével cikáznak majd a fecskék vacsorára vadászva Magyarország egén.
