Hátraarc a változás kapujában?

Emlékeztek még az idei tavaszra? A félelemtől megbénult országra, amikor hazánkba is megérkezett a koronavírus, és szorongva figyeltük az emelkedő esetszámokat – pedig hol voltunk még akkor a napi sokezertől -, miközben előbb Kína, majd pár hét csúszással Olaszország heroikus küzdelmét figyeltük?

És emlékeztek arra, hogy milyen sokezer megosztást kaptak az „Itt az idő változtatni!”, „Ez már a sors/Isten/a Földanya jelzése, hogy új alapokra kell helyezni a társadalmakat!” üzenetű posztok? Elmorzsoltunk egy könnycseppet a szemünk sarkában, szólt a taps az egészségügyi dolgozóknak, támogató piros szívek kerültek az ablakokba, és gyűjtések, maszkosztások indultak – az emberek megmutatták, hogy a jó cél érdekében képesek az összefogásra. Csakhogy akárhogy is nézzük, az erkélyen tapsolás, az ablakba kikerülő szív, az együttérző, fogadkozó, szemfelnyitó posztok megosztása nem „került” túl sokba. Egy-egy gombnyomás, pár perc időráfordítás – lássuk be, a legtöbben erre bármikor képesek vagyunk. De képesek vagyunk-e többre?

Egyként dobbant a szív, egymást érték a fogadalmak, mint szilveszterkor, és míg sokakat gúzsba kötött a félelem, mások az egész járványt világméretű hoax-nak titulálták.

Aztán lassan lecsengett az első hullám, és mi történt? Mint aki hosszú szabadságvesztéséből szabadult, az emberek zöme igyekezett bepótolni az elmaradt utazásokat, bulikat és már nem is emlékezett arra, hogy pár hete szentül fogadta, hogy ezentúl ésszerűen vásárol, odafigyel a környezetre, sokkal inkább figyel a környezettudatosságra.

Hát igen. A veszély árnyékában könnyelműen ígér az ember.

Pedig milyen veszélyes ez a hozzáállás. Ünnepeltük, hogy hosszú évek után kitisztult az ég a kínai nagyvárosok felett, hogy sokszáz kilométerről újra lehetett látni a Mount Everest ködbe vesző csúcsait, hogy kitisztultak Velence csatornái, és hazánkban is látványosan javultak a légszennyezettségi adatok – azt hittük, hogy ezzel a pár héttel annyi haladékot kapott a Föld, hogy nyugodtan élhetjük tovább pazarló életvitelünket, tobzódhatunk az anyagi javakban – még a mi életünkben tapasztalható komolyabb következmények nélkül.

Rossz hírünk van. Ez óriási tévedés. Méghozzá szó szerint pusztító végkimenetellel.

A struccpolitika nem megoldás, muszáj változtatni. Nem sokkal másabb ez a helyzet, mint amikor életmódot kell változtatnunk mondjuk egy fogyókúra miatt, vagy mint amikor le kell tennie a poharat egy alkoholistának. Piszok nehéz. És a kívülállók könnyen mondják: Nem értem, hogy nem képes lefogyni/nem inni/nem drogozni/ stb, hiszen csak akaraterő kérdése.

Hát igen. Milyen bölcsek tudunk lenni. Akkor nézzük, kinek sikerült gyökeresen változtatni az életmódján tavasz óta, miközben tudja, hogy a tét a Föld jövője? Mennyivel kevesebb palackos víz fogy például? Az olcsó műanyagot vesszük, vagy a valamivel drágább, de jobb minőségű, tovább használható, környezetkímélő termékeket?

Teszünk-e, tesztek-e valamit, hogy segítsünk a Földnek? Hogy élhető jövőt hagyjunk unokáinkra?

Keresd és találd meg a lehetőségeket egy zöldebb életmódra, ültess fát, vásárolj ésszerűen, ajándékozz ökosan – millió lehetőség, de már csak egy esély, így a 24. órában, hogy megóvjuk a Földet.