Ökológiai lábnyom – Gyakran emlegetjük, de valójában mit is jelent?

A klímaváltozás kapcsán nagyon gyakran hangzanak el bizonyos kifejezések, ezek közül is az egyik leggyakrabban használt az ökológiai lábnyom. Te is biztosan hallottad már, de el tudnád-e mondani, hogy mit jelenet? Sőt… tudtad-e, hogy ökológiai lábnyomunkat hat tényező alkotja?

Mindenekelőtt tisztázzuk magát a fogalmat: az ökológiai lábnyom egy olyan érték, amely kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mellett egy társadalomnak mennyi földre és vízre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. A kifejezés William Rees és Mathis Wackernagel kanadai ökológusokhoz köthető. Ez az érték kiszámítható egyes emberekre, csoportokra, régiókra, országokra, de akár vállalkozásokra is.

Az ökológiai lábnyom analízise figyelembe veszi az egyes csoportok – mint egy család vagy város – energia-, étel-, víz-, építőanyag- és más fogyasztását, hogy megbecsülje az eltartásukhoz szükséges termelőképes földterület mennyiségét. Azzal, hogy meghatározza a relatív fogyasztást, az embereket az erőforrásaik gazdaságosabb felhasználására és a fogyasztói társadalomban bevett szokásaik megváltoztatására igyekszik rábírni. Az ökológiai lábnyomok adatait gyakran használják érvként a jelenlegi életmód fenntarthatóságárólszóló vitákban.

Minden emberi tevékenység használ földterületeket vagy halászati területeket. Az ökológiai lábnyom ezeknek a területeknek az összessége és hat tényezőből tevődik össze:

A szén lábnyom megmutatja a fosszilis erőforrások elégetéséből, a földhasználat-változásból, valamint a kémiai folyamatokból keletkező széndioxid elnyeléséhez szükséges erdőterület nagyságát. A legelő lábnyoma hús- és tejtermékekért, irháért és gyapjúért tartott állatállomány eltartásához szükséges terület nagyságát jelzi.

Az erdő lábnyom az éves rönkfa-, papíralapanyag-, faáru- és tűzifa- felhasználás alapján becsült terület, míg a halászati lábnyom egy becsült érték a különböző tengeri és édesvízi fajok halászati adataira támaszkodva, valamint az újratermelési igényeik alapján.

Létezik még szántó lábnyom, amely az emberi fogyasztásra, állati takarmányozásra és bioüzemanyagokelőállítására termelt növények termesztésének területigénye, és végül vannak a beépített területek, ez pedigaz emberi infrastruktúrához (pl. közlekedés, lakások, ipari létesítmények stb.) szükséges földterület nagysága.

A múlt század derekára visszatekintve 1961-ben egy fő ökológiai lábnyoma mindössze 0,88 hektár volt, ez napjainkra majdnem megháromszorozódott, elérte a 2,2 hektárt. Hazánk egy lakosának ökológiai lábnyoma 3,7 hektár. A Földön minden emberre csak 1,8 hektár terület jut, ebből az értékből is látható, hogy jóval több erőforrást használunk és több hulladékot termelünk, mint azt a fenntartható fejlődés elve szerint tehetnénk.

Mit gondolsz, melyek a legmagasabb egy főre jutó ökológiai lábnyommal rendelkező országok? Mutatjuk:

Kuvait, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Dánia, Belgium, Trinidad és Tobago, Szingapúr, Amerikai Egyesült Államok, Bahrein és Svédország.

És mi lenne a tipped a legalacsonyabb ökológiai lábnyomú országokra?

Ezek az országok azok: Kelet-Timor, Palesztin-területek, Eritrea, Haiti, Afganisztán, Pakisztán, Banglades, Kongói Demokratikus Köztársaság, Malawi, Nepál.

Igen, a következtetés egyértelmű: minél fejlettebb gazdaságilag egy ország, annál nagyobb az ökológiai lábnyoma. Ebből következik, hogy a felelőssége is, hiszen az itt élő embereknek igazán odafigyelni fogyasztásuk csökkentésére, hogy bolygónk élhető maradjon!