Vissza a gyökerekhez
Mit jelent számodra a fa?
Észrevetted te is, hogy az elmúlt években zajló természeti és az ahhoz kapcsolódó társadalmi változások eredményeként újraértékelődni látszik viszonyunk a fákkal, az erdőkkel is?
Az emberiség hajnalán, majd az azt követő évezredekben gyakran szentként tisztelték a fákat, az erdőket, a bennük lakó élőlényeket. A görög és római mitológiában istenekkel népesítették be a ligeteket, a tölgy szent fának számított, és a kelta druidák is mágikus helyként tekintettek a hatalmas erdőségekre.
Ekkor az ember még csak annyit vett el a természettől, amire az életben maradáshoz szükséges volt. Az úgynevezett természeti népek, és a napjainkban még meglévő, de egyre fogyatkozó – leginkább az Amazonas medencéjében, Afrikában, vagy éppen Borneón élő – törzsek ezt a csodálatos harmóniát igyekeznek megőrizni, ám a civilizáció vitathatatlanul sok pozitívuma mellett az évszázadok során az emberiség nagy része elvesztette szoros kapcsolatát a természettel. A föld, a vizek, az erdők ajándékaira már csupán nyersanyagforrásként tekintett.
Ma már elképzelhetetlennek tűnik, amit Karl May regényeiben olvastunk: az indián köszönetet mondott az elejtett vadnak, hogy tápláléka lesz, vagy a kivágott fa lelkét engesztelte, amiért felhasználja. De nem is kell ennyire messzire menni, hiszen a magyar hagyományokban is meg vannak azok a szokások (pl. búzaszentelés, új kenyér ünnepe), amelyek a termést, az abból készült táplálékot az őt megillető helyre emelik.
Majd amikor néhány évtizede elkezdtek szaporodni a baljós jelek, az emberiség észhez kapott. Belátta, hogy földünk erőforrásai végesek, a tengerek túlhalászása, az erdők elpusztítása, a termőföldek kizsákmányolása, a műanyagok parttalan felhasználása, a levegőbe okádott sokmillió tonnányi káros anyag végső soron az emberiség, vagy fogalmazzunk pontosabban, jelenlegi civilizációnk fennmaradását veszélyezteti.
Elkezdtünk odafigyelni. A fa nem csak fa. Élőlény. Sőt. Az űrből visszatért űrhajósok szerint maga a bolygó egyetlen csodálatos élőlény, és ez a spirituális élmény egész szemléletüket megváltoztatta. Időközben kiderült, hogy a fák kommunikálnak egymással, a maguk módján pedig utódaikat is segítik a fejlődésben. Gőgös, önhitt arroganciánk szertefoszlani látszik, kezdjük felismerni, hogy bár az evolúció csúcsának tekintjük magunkat, ez mégsem akadályozott meg bennünket abban, hogy felsőbbrendűségünkben ne magunk legyünk legnagyobb pusztítói környezetünknek. Ráébredtünk, hogy sem növények, sem állatok, sem tiszta levegő és víz nélkül nem maradhatunk fenn – felelősek vagyunk bolygónkért.
Míg korábban egy-egy fa csupán díszlet volt számunkra a mindennapokban, ma már Élő Lényként tekintünk rájuk egyre többen, óvjuk, vigyázzuk, szeretjük, őket hiszen egymástól függünk. Nem véletlenül szaporodnak a különböző fa ültető mozgalmak szerte a világon, és nem véletlenül döntöttünk mi is úgy, hogy kivesszük részünket a globális változásból. Hisszük, hogy ember és fa között is létezhet szeretetkapcsolat, amely teljesebbé teszi életünket, és ráirányítja a figyelmet a környezetünk védelmének fontosságára.